Létezik 7 lépés, van 10 aranyszabály a pénzügyi sikerhez? Mit tehetünk, hogy jussunk egyről kettőre? Meggazdagodni tényleg egyszerű, mint a faék? Csernok Miklós pénzügyi tanácsadót, a kiszamolo.hu szerzőjét kérdeztük.
A blogodon azt írod, nincs olyan, hogy biztos tipp a gyors meggazdagodásra. És a lassú meggazdagodásra van? Létezik az a bizonyos 7 lépés, ami a pénzügyi sikerhez vezet?
Ha nem is hét lépés, de néhány alapelv természetesen van. Ott kezdődik, ha már rájövünk arra, hogy vannak pénzügyeink, akkor máris az első lépésnél tartunk: rájöttünk, hogy valamit tennünk kell magunkért. A második, hogy nem élünk a lehetőségeinken túl. A harmadik, hogy nem élünk hitelből, illetve egyáltalán az, hogy egy pénzügyi tudatosságot szerzünk. Az egész kérdéskör, a sikeres pénzügyek egy igen egyszerű kérdés, viszont a legtöbb ember elvérzik ebben a dologban. Elég, ha az ember magára gondol, vagy szétnéz a környezetében: alig-alig lát sikeres embereket.
Vannak sikeres emberek, akik nem attól sikeresek a pénzügyekben, hogy sokat keresnek, hanem egész egyszerűen kiegyensúlyozottan élnek anyagilag, míg mások sokkal magasabb fizetésből bukdácsolnak hitelből hitelbe.
Ilyenkor egyértelműen látszik, hogy nem a fizetés nagysága a mérvadó, hanem a hozzáállása az embereknek a pénzhez. És a legtöbb embernek nagyon rossz a hozzáállása a pénzhez. Van egy felmérés, hogy a magyarok 83%-ának nincs egy hónapra elegendő megtakarítása. Ez azt jelenti, hogy a magyarok 83%-a hónapról hónapra él. Ha jön egy váratlan kiadás, vagy jön egy váratlan munkanélküliség, vagy betegség, akkor az emberek nagy része azonnal gondba kerül. Az adósságcsapdába került embereknek a zöme így került adósságcsapdába, hogy a menetrendszerűen érkező váratlan kiadásokra nem készült fel, vagy nem készült fel arra, hogy lehet munkanélküli több hónapon át.
Ezt akár diagnózisnak is nevezhetjük. Mit szoktál tanácsolni a hozzád fordulóknak, hogyan kezdjenek el változtatni a pénzügyi szokásaikon?
Ezt sem könnyű összefoglalni pár perc alatt, egy személyes tanácsadás az olyan két óra szokott lenni. Az mindenképp alap dolog, hogy az ember átgondolja a pénzhez való hozzáállását, a pénzügyeit. Meg szoktam kérdezni, hogy mi történne akkor, ha húszezer forinttal kevesebbet keresne? A legtöbb embernél az a válasz, hogy semmi, akkor húszezer forinttal kevesebbet költenék. Ha megkérdezem, hogy mi történne akkor, ha húszezer forinttal többet keresnél, a válasz az, hogy semmi, húszezer forinttal jobban élnék. Az, hogy valaki el tud-e tenni húszezer forintot havonta, az az esetek 95%-ában nem pénz kérdése, hanem hozzáállás kérdése. Sokan még a rövidtávú célokra sem készülünk fel, aztán csodálkozunk, ha előtalál minket egy probléma és elbukunk ebben a problémában. És a nyugdíjról már nem is merek beszélni, meg a gyerek oktatásáról, meg a távolabbi célokról. Nagyon sokan például vesznek hitelből autót, vagy bármit hitelből, amit én nem is értek.
Ha valamire nincsen pénzed, az a legjobb mutatója annak, hogy azt nem kell megvenni.
Magyarországon úgy néz ki a dolog, hogy annak nincsen pénze, az akar egy lakást magának, akinek van tízmillió forintja, az meg akar egy negyvenmilliós házat magának. Ugyanígy, ha nincs pénzem autóra, akkor veszek hitelből. Egyszerűen az emberek olyan pénzt elköltenek, amit még meg sem kerestek, és utána pedig csodálkoznak azon, hogy anyagi gondba kerültek és futnak a saját anyagi életük után. Hát ez ennyire egyszerű, hogy hitelből nem normális élni. Amikor én már hitelből élek, valaki más pénzéből élek.
Amit én képviselek, az egy faék egyszerűségű dolog. Furcsa módon a nagyanyáink két háborút végig vittek, meg egy egész életet leéltek hitel nélkül, pedig nagy szegénység volt akkoriban. És ha csak meghallgatnánk, hogy a mama ezt hogy csinálta, már sokkal előrébb lennénk. Olyan emberekkel is találkozom, akik ötszázezertől kétmillió forintig keresnek havonta, és tele vannak adóssággal, tele vannak problémával azért, mert nem úgy élnek, ahogy élni kellene egy egyszerű józan gondolkodás mellett.
Ez a faék egyszerűségű elv annyi lenne, hogy kevesebbet költünk, mint amennyit keresünk?
Hát igen, bármilyen furcsának tűnik, ez a nagy titok.
Mindenki gyorsan meg akar gazdagodni, de nem lehet gyorsan meggazdagodni. Viszont ha bárki félretesz pénzt havonta, akkor semmi nem menti meg attól, hogy meggazdagodjon.
Emberek jönnek hozzám, hogy van 10 millió forintjuk, és hogy fektessük be, és hogy jól forgassuk meg. Most ha nekem van 10 millió forintom, és azt hú, de befektetem négy százalékkal a jelenlegi kamatok fölött, ami már nem kevés, az azt jelenti, hogy havonta 26000 forinttal lesz több pénzem az adók levonása után, mintha berakom simán a bankba. Ha valaki félretesz havi 50 vagy 100 ezer forintot, akkor mindjárt négyszer annyival gazdagabb, mintha a meglévő pénzét próbálgatja pakolni A pontból B pontba.
A gazdagságnak a legbiztosabb útja, hogy ha havonta teszek félre. Hallottam olyan emberekről – két teljesen egyszerű gyári munkás, a legrosszabbul kereső rétegből –, nagyon súlyos millióik vannak. Egyszerűen azért, mert úgy élnek, hogy az egyikük fizetését félreteszik, és a maradékot beosztják. Miközben rengeteg milliós fizetéssel rendelkező embert ismerek, aki ki se látszik az anyagi problémákból. Tehát ez igazából csak hozzáállás kérdése, illetve egy kis bölcsesség kérdése, hogy hogyan bánunk a pénzzel, illetve hogy egyáltalán bánunk-e a pénzzel valahogy? Tudjuk-e, hogy mennyit költünk? Tudjuk-e, hogy mire költjük, hogy hol lehet lefaragni a költségekből? Nagyon sokan ott tévednek el, hogy az igazán nagy kiadás az életben az nem a gázszámla. Hogyha én megiszok egy cappuccinót, legyen mondjuk négyszáz forint, megeszek két croissant-t, legyen mondjuk kétszáz-kétszáz forint, bedobok a parkolóórába megint kétszázat, az már ezer forint. Ezt megszorzom mondjuk 300 nappal egy évben, mindjárt háromszázezer forintról beszélünk. Ha ezeket félretennénk, akkor már nem úgy lenne a helyzet, ahogy most van.
A pénzügyi siker alapja egyszóval az önfegyelem?
Nem feltétlen, vagy nem csak az önfegyelem. Gyakran szoktam ezt a fogyókúrához hasonlítani. Rengeteg ember a kilókkal harcol, és nem veszi észre, hogy a felesleges kilók, azok nem a probléma okai, azok a tünetek. Amikor az ember adósságban van, az adósság nem maga a probléma, az a tünete annak, hogy rosszul kezelem a pénzemet. A fogyó-kúrák miért szoktak elvérezni? Mert egy kommandós elszántságával két hónapig sanyargatom magamat, meg mindent csinálok, lefogyok öt kilót, eltelik két hónap és már vissza is jött. Miért? Azért mert ami kiváltotta egyszer az elhízást, azt kiváltja megint. Ha ugyanúgy tévénézés közben chipset eszek, meg lefekvés előtt bevacsorázok, meg mindent ugyanúgy csinálok, mint eddig, akkor logikus, hogy hiába küzdöttem a kilók ellen, ugyanúgy vissza fognak jönni, ahogy először feljöttek. Ha adósságba kerültem, hiába küzdök az adósság ellen, mert az életvitelem okozta az adósságot, mert több költök, mint kellene. És az lesz a megoldás, hogy átnézem a pénzügyeimet és minden felesleges kiadást kiszórok az életemből.
Említesz olyat a cikkeidben, amikor valaki azon a szinten él, ahol már nem nagyon van mit lefaragni a kiadásokból. Nekik mit lehet tanácsolni? Hogyan lehet erről a szintről elmozdulni?
Az emberek a legnagyobb értékükkel, saját magukkal nem szoktak törődni. Irigyeljük azokat akik sokat keresnek, panaszkodunk azon, hogy mi milyen keveset keresünk. Minden panaszkodót meg szoktam kérdezni: az elmúlt három évben mit csináltál, hogy a helyzet megváltozzon? Jó jó, hogy kevés a fizetés, de mit csináltál, hogy a helyzet megváltozzon? Hány nyelvkönyv volt a kezedben, hány tanfolyamra iratkoztál be, mit csináltál azért, hogy értékesebb legyél a munkaerőpiacon? És mindig, mindig kiderül, hogy semmit. Mert aki csinál valamit, az nem panaszkodik, aki meg nem akarja kifizetni az árát a nagyobb jövedelemnek, a nagyobb bevételnek, annak marad a panaszkodás. Érdemes átgondolni, hogy mit hozunk ki az életünkből.
Mi a helyzet akkor, ha valakinek művészeti vagy bármi egyéb tehetsége van? Nem lehet mindenki például informatikus mérnök csak azért, mert az jobban fizető állás.
A legnagyobb hiba, amit csinálhatunk, hogy a szemünk alapján választunk szakmát. Például én ezen gondolkodtam, hogy informatikus leszek. Csak egy hatalmas gond van. Az, hogy én üljek egész nap a monitor előtt, az nekem nem való. Hiába lenne meg hozzám a képességem, hiába tetszene a magas fizetés, attól én még boldogtalan ember lennék, ha informatikus lennék. Ugyanez van mondjuk, ha valakit a szülei jogásznak adtak, miközben ő hegedülni szeretne, vagy zeneiskolába írattak, miközben jogász szeretne lenni, és így kaptunk egy csapnivaló jogászt, meg egy csapnivaló hegedűművészt, aki utálja azt, amit csinál. Az embereknek nem azt kell csinálniuk, amiről gondolják, hogy jól fizet, hanem azt, amit éreznek a szívükben, hogy csinálni kell.
Azt gondolom, hogy ha valaki ott van, ahol lennie kell, és azt csinálja, amit tennie kell, akkor biztos, hogy anyagi értelemben is sikeres lesz.
Csak azt kell megtalálni az embernek, hogy mi az. Volt egy srác, ő írta, hogy úgy érezte, neki festésből kell megélnie. Az első néhány képéről fél évig mindenki azt hitte, hogy a kilenc éves gyereke festette. Most már befutott festő. És ha elment volna sales-esnek vagy informatikusnak, akkor egy lenne a sok átlagosból, aki utálja a munkáját. Ha te úgy kelsz fel hétfő reggel, hogy utálod a hétfőt, akkor van egy hírem: nem a hétfő reggellel van baj, hanem veled, meg leginkább a munkáddal. Én nem kelek úgy, hogy utálom a hétfő reggelt. Én örülök neki, hogy van egy újabb nap, amikor lehet valami értelmeset csinálni. Van egy másik srác, ő ápóló – ami aztán nem aranybánya, valljuk be –, őt például nem lehet kirobbantani ebből a szakmából. Azt gondolja, hogy őt az egész világ is ápolónak teremtette, és ennek megfelelően kedves a betegekhez. Kimegy nekik a boltba, meg egy csomó szívességet csinál és állítólag ritkán visz haza háromszázezer forintnál kevesebbet egy hónapban.
Oké, megvan az álommeló. És ha szükségünk lenne még egy-két bevételnövelő tippre, mi lenne az?
Az egyik a hitelek visszafizetése. Ha valakinek van ötszázezer forint hitelkártya adóssága, akkor a tőketörlesztéstől eltekintve is havi harmincezer forintjába kerül neki a kamat, meg a mindenféle hitelkeret túllépési büntetés. Eldöntjük azt, hogy megszabadulunk a hitelkártyától, meg attól az adósságtól – nem mondom, hogy könnyű lesz –, lehet, hogy egy évig fog tartani, de egy év után mindjárt úgy érezzük, hogy harmincezer forinttal többet keresünk, mert nem megy el a hitelre.
A másik, ha nincs jobb ötletünk vállalhatunk plusz munkát. Kisegítő pénztáros, árufeltöltő, akármilyen plusz munkát, de én hiszek abban, hogy az emberekben sokkal több van, mint hogy a százhúszezer forintos fizetést kiegészítsék százötvenezer forintra. Azt gondolom, föl kellene emelni a fejünket, és kellene tudni távlatokban gondolkodni.
Azt mondják, az emberek 98 százalékának semmi célja nincs az életben. Ha megkérdezel húsz embert, ilyeneket fogsz hallani: szeretnék egy szép családot, szeretnék sikeres lenni, szeretnék sok pénzt keresni. Ezek nem célok, ezek vágyak. A cél az az, hogy én most keresek százötvenezer forintot, öt év múlva szeretnék egy olyan állást, ami ötszázötvenezret fizetne. Megnézem, hogy aki ennyit kap nettóban, az mit tud, amit én nem. És akkor azt mondom, hogy kell egy felsőfokú angol, erre adok magamnak másfél évet. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnom napi 8 szót és napi 45 percet kell az angollal foglalkoznom. Utána kell egy középfokú német, azt is ugyanígy megcsinálom, kell egy diploma, leülök, gondolkozok, imádkozok, hogy mi ez a szakma, amit nekem csinálni kell, mert ott se ész nélkül megyünk akárhova, hanem tudjuk, hogy hova megyünk. Utána levelezőre beiratkozok, munka mellett megcsinálom, aztán megnézem, mi kell még, mind megszerzem, és öt év múlva ott fogok állni, hogy az én munkaerőm is ér a piacon ötszázötvenezer forintot.
Az, hogy százhúszezer helyett száznegyvenet keressünk, ez nem oszt, nem szoroz. Az emberek egyszerűen eltékozolják az életüket azzal, hogy alulfizetett munkákat csinálnak. Minden munkának van egy értéke. Az az értéke a munkának, amiért egy másik ember azt hajlandó elvégezni. Vegyük észre, hogy hány ember keres négy-ötszázezret, meg egymilliót, kétmilliót. Én is vagyok olyan értékes, mint az az ember, akkor miért nem hozom ki magamból? Nézd meg holnap a főnököd főnökét, nézd meg, hogy van-e benne olyan képesség, ami benned nincsen meg. Nem hiszek abban, hogy így kéne megoldani az anyagi problémát, hogy a semmitől egy kicsit többet keresek. Te nem vagy senki, te nem száz meg százötven, nem kétszázötvenezer forintot érsz. Ha a főnök tud keresni ötszázötvenezer forintot nettóban, akkor te is tudsz. Nincsen benne olyan, ami benned nem lenne meg, csak ő kifizette az árát, hogy ő ott lehessen. Ennyi a különbség.